A zajnak nincs kapcsolója csak következménye
Az egyáltalán nem jó, amikor az ember már nem hallja a zajt és észrevétlenül benne él.
A modern épületek egyik legfurcsább paradoxona, hogy miközben minden egyre komfortosabbnak tűnik, akusztikailag sokszor rosszabbul működnek, mint régen. Vékony falak, kemény felületek, kongó terek, melyekkel megtanultunk együttélni, pedig valójában nem kellene alkalmazkodnunk.
Szerencsére vannak szabályok, törvények és szabványok, melyek előírnak élhető terekre vonatkozó követelményeket. Az MSZ 15601 egy magyar akusztikai szabvány, amely meghatározza az épületekben elvárt hangszigetelési és zajvédelmi követelményeket. Egyszerűbben fogalmazva azt szabályozza, hogy egy lakásban, irodában, iskolában vagy más épületben mennyi zaj szűrődhet át a falakon, födémeken, ajtókon vagy közös tereken keresztül. A szabvány célja, hogy az épületek ne csak szerkezetileg legyenek megfelelőek, hanem komfortos, egészséges és élhető akusztikai környezetet is biztosítsanak.
A Magyarországon érvényben lévő MSZ 15601 szabvány két részből áll és a következő épülettípusokat különbözteti meg: többlakásos lakóépületek; sorházak, ikerházak, láncházak, áttriumházak; szállásépületek; bölcsődék, óvodák, oktatási létesítmények; irodaépületek; egészségügyi épületek.
MSZ 15601-1:2007 Épületakusztika 1. rész
Az épületen belüli hangszigetelési követelményeket írja le és a zajvédelmi szint legkisebb értékeit adja meg. Azokat, amelyek mellett még biztosítható az épületek rendeltetésszerű használata.
Az MSZ 15601-2:2007 Épületakusztika 2. rész
A homlokzati szerkezetek hangszigetelési követelményeit foglalja össze és a homlokzati szerkezetek hangszigetelésének meghatározására ad eljárásokat, illetve követelményeket. Alapvetően a közlekedési zajterhelés esetén ad méretezési módszert a homlokzati szerkezetek hangszigetelési tulajdonságaira.
A 27/2008. (XII. 3.) KvVM-EüM együttes rendelet a környezeti zaj- és rezgésterhelési határértékek megállapításáról, mely szerint a 6. § (1) Az épületek zajtól védendő helyiségeit úgy kell megtervezni és megépíteni, hogy a helyiségbe behatoló zaj a használatbavétel időpontjában – zárt állapotú nyílászárók mellett – ne haladja meg a 4. melléklet szerinti megengedett értékeket.
Az MSZ 15601 szabvány határokat szab, egy láthatatlan határvonalat ad arra, hogy egy tér csak „lakható”, vagy valóban élhető. A szabvány meghatározza például, milyen mértékű léghang- és lépéshangszigetelés szükséges lakások, tantermek vagy közösségi terek esetében.
Miért fontos a hétköznapokban? Mert az emberi szervezet nem arra lett tervezve, hogy folyamatos háttérzajban működjön.
Bár ezek a számok elsőre száraznak tűnnek, de valójában olyan állapotokat írnak le, amik azt a különbséget jelentik, hogy egy gyerek végigalussza az éjszakát vagy hatszor felriad. A szabvány meghatározza, milyen zajszint számít elfogadhatónak egy lakószobában vagy tanteremben. Lakószobák esetében nappal 40 dB, éjszaka pedig 30 dB az ajánlott érték. Ez nagyjából egy halk beszélgetés hangerejének felel meg. Ehhez képest sok társasházban ennél jóval magasabb a mindennapi zajterhelés.
Általánosságban elmondható, hogy a szabványok alkalmazása önkéntes, de valójában mégis nehezen kerülhetők meg. Az építésügy 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelete, az OTÉK 50. §-a kimondja, hogy „az építmények és részei megvalósítása során a zaj és rezgés elleni védelemre vonatkozó nemzeti szabványok előírásainak megfelelő, illetőleg azokkal legalább egyenértékű megoldást kell alkalmazni.” Így tulajdonképpen a szabványok követelményei alapkövetelményként jelennek meg a szabályozásban. Ezektől csak pozitív irányban szabad eltérni. Ráadásul az épületek hangszigetelése számonkérhető, mert a vonatkozó szabványokat a tervezés és a kivitelezés során is be kell tartani.
A valódi csend így nem lesz ugyanis üresség, hanem inkább felszabadító életkörülmény.
